Tudomány a horgászat világában 2.rész

Az előző részben eljutottunk odáig, hogy megértettük a halak milyen érzékelési formákkal tájékozódnak a víz alatt és milyen receptorok segítségével döntik el azt, hogy az adott csali számukra szükséges-e vagy sem.

Most tovább boncolgatjuk ezt a témát és az ösztönök megértésével még közelebb kerülünk uszonyos barátaink táplálkozási szokásainak horgászatba való átültetéséhez.

Összességében az kijelenthető, hogy a halak esetében is mérlegelésre kerül azon egyszerű tény, hogy bizonyos táplálékok megszerzése mennyi energiveszteséggel jár és elfogyasztásukat követően mennyi energia nyerhető belőlük. Minél nagyobb egy-egy falat, annál több erő kell annak felvételéhez, garatfoggal történő megroppantásához és a megemésztéséhez. A természetes körülmények között fellelhető kagylók és rákok jól bizonyítják ezen tézist. Sokszor lehet hallani és olvasni, hogy a pontyok kedvenc csemegéje a kagyló, azonban ez csak részben igaz. A műtárgyakra, növényi szárakra tapadt kagylók leszedése rengeteg energiát igényel, ami még csak a jéghegy csúcsa, hiszen annak garatfoggal történő megroppantása még bonyolultabb művelet. Az értékes hús kinyerését követően a valós tápértéke magának a húsnak igen elenyésző, hiszen testösszetételének jelentős százaléka víz.

Az előző részben áttekintettük, hogy nyári vízhőmérséklet mellett milyen gyors a halak emésztése és ennek megfelelően az is érthető, hogy óriási mennyiségű kagyló elfogyasztására lenne szükség ahhoz, hogy a ponty a bélcsatornáját feltöltse és a szükséges energiát nyerje, legyen szó akár szimpla létfenntartásról, akár tömegelési periódusról.

Ezen adatokat a horgászatba átültetve is kamatoztatni tudjuk, hiszen nem véletlen az sem, hogy sokszor a legnagyobb halakat egészen aprócska méretű csalival tudjuk horogra keríteni. Természetesen bizonyos fokig a hal méretének növekedésével a használható csali mérete is fokozható, de egy adott szint felett ez a sikerességünk rovására fog menni.

Ezen kívül az is lényeges, hogy adott körülményekhez igazodva a lehető legpuhább legyen a felkínált anyag, hogy az emészhetősége lényegesen könnyebbé váljon.

Csak úgy, mint az embereknél, a halak esetében is az emésztés a rágással kezdődik, aminek legfontosabb szerepe a felület növelés. Minél apróbbra zúzza garatfogaival a hal az adott takarmányt, annál könnyebben fogja tudni azt feltárni az emésztőnedv és annál könnyebben szívódnak fel belőle a hasznos anyagok.

Apró magok alkalmazása esetén is a legfontosabb dolog, hogy szárazon soha ne szórjuk be azt a tavakba, ugyanis a felvételüket követően a nedvesség hatására a bélben fognak megdagadni, ami kicsit sem nevezhető előnyösnek és  a kapások számának drasztikus csökkenésével is jár.

Ugyanilyen lényeges dolog, hogy rothadt és penészes anyagokkal se mérgezzük se a tavak élővilágát, se halainkat.

A korábban vázolt táplálkozás elméletet a szemes etetésnél is jól lehet alkalmazni. Nem kijelenthető, hogy a nagy pontyoknak energia szempontjából optimális a kis magok célzott felszívása. De mivel sokszor sok szemes-etetőanyagot etetünk, ezért érdemesebb az idejét azzal töltenie, hogy a helyet teljesen felporszívózza, mint azzal, hogy nagyobb táplálékdarabokat keressen.

Halaink másik fontos szelekciós folyamata az íz és forma lapján való megkülönböztetés, ami a garat hátsó részén történik és 3 mechanizmust különít el.

1. A kopoltyúfedél segítségével olyan nyomást képesek gerjeszteni a szájüregükben, aminek segítségével valósággal kiköpik a nem kívánatos falatot. Ilyen lehet egy rossz minőségű bojli, egy rothadásnak indult mag vagy egy túlzottan iszapos takarmány is.
2. A nagyobb méretű táplálékot a nem kívánt anyagoktól meg is tudja ilyen módon tisztítani, vagyis a felvett anyagot garatjában tartva addig szívja be száján a vizet és fújja ki azt a kopoltyúin keresztül, míg teljesen át nem mosódik a szennyeződésektől. Ha ilyen óvatosan táplálkoznak a halak, akkor nagy az esély arra, hogy gyanút fognak vagy a felvett falatot nem ehetőként azonosítják és még az akadás bekövetkezte előtt kiköpik a csalit.
3. Amennyiben a táplálék lágy iszapon helyezkedik el, úgy nagy mennyiségben szívnak fel a homokból és az üledékből is, amit értelem szerűen el kell választaniuk az ehető részektől.

A méreten alapuló szelekció a pontynál csak a kopoltyún keresztül lehetséges. Ehhez érdemes ismerni a kopoltyú felépítését is, melynek külső felén azok a lamellák találhatók, aminek segítségével a hal lélegzik, belső felén pedig a garat irányába mutató csontos végződések találhatóak.

Egy másik méret szerinti szelekciót tesz lehetővé a garatfogak egymáshoz viszonyított távolsága is.

A fentiek ismeretében már jóval tudatosabban választhatjuk meg a csalizásra szánt anyagokat.

Tudósok korábbi vizsgálatok alkalmával bebizonyították azt, hogy a pontyokra a savak és a keserű anyagok egyaránt negatívan hatnak. Éppen ezért a sikerességünk érdekében egyik kulcs tényező, hogy a csalinkban és az etetőanyagunkban ne legyenek ilyen vegyületek. Az olcsó és gyenge minőségű termékek tartósítását azonban savakkal végzik, mivel ilyen kémhatás mellett a baktériumok szaporodása a legjobban gátolva van.  Ilyen jellegű csalikkal az esélyünk egy-egy rutinosabb példány elejtésére igen kicsi.

Bizonyos helyzetekben, amiket egy túlhorgászott vízen tapasztalhatunk meg, vagy nagy mennyiségben rendelkezésre álló természetes táplálék mellett, a sikert csak nagy csalogató hatású és megfelelő minőségű táplálék felkínálásával érhetjük el.  Azonban ahogyan azt az előző részben is taglaltuk, egy szúnyoglárva mező vagy plankton felhő csáberejét soha nem fogjuk tudni mi horgászok überelni.

Erre jó magyarázatot ad a különböző csaligyártási folyamatok áttekintése is, melyről érdemes ejteni pár szót, valamint azok előnyeiről, illetve felmerülő hátrányairól is.

Az etetőanyag gyártás alap mozzanata a darálás, ami gyors és nagy mennyiségű takarmány felvételét teszi lehetővé, azonban a hasznosulás mértékét jelentősen csökkenti és a bélcsatorna gyors telítődését eredményezi.

A magok előkészítésénél gyakori lépés az áztatás, aminek segítségével a beltartalom könnyebben feltáródik, az emészthetőség javul, azonban számolni kell a kiázási veszteséggel is bizonyos anyagok esetében.

A pelletek gyártása során alkalmazott technológiai eljárás a granulálás vagy extrudálás, amivel a kiázási veszteség jelentősen csökkenthető, ugyanakkor a hőhatás miatt a tápláóanyagok mennyisége csökken, az emészthetőség romlik.

Magok esetében szokták igénybe venni az erjesztéses eljárást, ami nem összekeverendő a rothadással! Ilyenkor a táplálóanyagok, azok közül is a keményítő emészthetősége javul, vagyis ez egy előnyünkre fordítható előkészítési művelet.

Létezhetnek úgynevezett takarmány eredetű problémák is, amik szintén drasztikusan csökkentik esélyeinket a halfogásra, ugyanakkor hozzájárulnak vizeink szennyezéséhez.

Ilyen például a nehézfém szennyezettség, ami sajnos gyakori jelenség silány minőségű csalik esetében. Ugyanide sorolható a fonalas gomba, vagyis a penész jelenléte, valamint az állatgyógyászati készítmények maradványai.

Szintén negatívan befolyásolják a fogósságot a feldolgozási problémák. Ezek közül is leggyakoribb a túlmelegedés, aminek hatására a cukrok és a zsírok károsodnak az adott csaliban, de ugyanígy tönkreteheti a terméket a hibás tárolás is, hiszen a nedvesség avasodáshoz és penészedéshez vezet, míg a nem megfelelően megválasztott hőmérséklet az aminosavakat és a szénhidrátokat roncsolja.

Összességében tehát kijelenthető, hogy legjobban akkor járunk, ha megfelelő minőségű alapanyagokból mi magunk gyártjuk le a technológiai lépésekre odafigyelve az etetőanyagot és a csalit, amit azután gondos tárolás mellett hosszú ideig használhatunk kiemelkedő eredménnyel.

Van több olyan gyártó is, aki odafigyel ezekre és a csomagoláson feltüntetett beltartalmi értékek fedik a valóságot, valamint a minőségi követelményeknek is megfelelő a produktum, de ezek bizony nem a legolcsóbb kategóriába sorolható anyagok.

A pontyok emésztése meglehetősen csapnivaló, viszont jól megválogatják azt, hogy a számukra szükséges anyagokat miből és hogyan próbálják fedezni. Gyakran láthatóak nyáron a felszín közelében is a pontyok, amire a köznyelv azt mondja, hogy napoznak a halak és nem esznek, valójában nem ez történik. A felmelegedett víz hatására szó szerint habzsolnak ilyenkor a halak, csak a már említett planktonfelhőt részesítik előnyben és abból szűrik ki a szükséges mennyiséget. Ahhoz, hogy ezt a csáberőt mi túlszárnyaljuk és a fenék közelébe csalogassuk az uszonyosokat és ott elérjük azt, hogy táplálkozzanak is, csak kiváló minőségű és összetételű anyagokat alkalmazva van esélyünk.

Végezetül nézzük át azokat azokat a takarmányféléket, amiket a halak szívesen fogyasztanak és élettanilag  is előnyösek lehetnek számukra.

A burgonya egy kiváló keményítő forrás, amit azonban csak főzés után szabad felhasználni a benne található szolanin miatt. A melasz cukorforrásként biztosíthat számunkra sikereket, míg az élesztő fehérje forrás, azonban adagolt mennyiségére nagyon oda kell figyelni, ugyanis erősen puffasztó hatású.

Gabonamagvak közül kiemelkedőek a kukorica, búza, árpa, rozs, tritikálé, köles, cirok és a zab, valamint a malomipari melléktermékek, mint a korpa, takarmányliszt és az ocsú.

Fehérjeforrásként adagolhatók a hüvelyes magvak, mint a csillagfürt, szója, takarmányborsó, bab.

Olajos magvak közül célszerű előnyben részesíteni a napraforgót, a lent és a repcét.

Ezen anyagokat alkalmazva és a már leírtakat megszívlelve olyan fogós csalikat készíthetünk el, amikkel valódi élmény és büszkeség lesz a halfogás és amiknek a kombinálásában csak a képzeletünk szabhat határt.

Tartsatok velem legközelebb is, ha tetszett az írás és tovább kalauzollak Titeket azon az ösvényen, ami elsőre talán bonyolultnak tűnhet, de a lényeget megértve, a végére kitisztul a kép és az eddig esetlegesen eseménytelenül telt órák is megelevendnek és élményekkel telté válhatnak.

Addig is horgászbaráti üdvözletemet küldöm minden kedves olvasónak!

TIPP:

A mai horgászok vagyonokat költenek el kényelmi kiegészítőkre, flancos botokra, színes zsinórokra, viszont, ha csaliról van szó már kevésbé hajlamosak pénztárcába nyúlni. Meg kell értenünk azt, hogy a sikerességhez vezető út alapkövét jelenti egy megfelelő minőségű csalogató anyag, amiből nincs szükség nagy mennyiségre ahhoz, hogy a halakat az etetésünkön tudjuk tartani és jó eséllyel kapásra is tudjuk bírni.