Tudomány a horgászat világában 4.rész

Mivel már 2 korábbi cikkemben is említettem azt, hogy mennyire fontos szerepet játszik halaink életében a vizeinkben fellelhető természetes táplálék, ezúttal ezt a területet vesszük górcső alá és áttekintjük miként is épülnek fel természetes vizeink és ehhez viszonyítottan a horgásztavak táplálkozási piramisai.

Ennek megértése és átlátása nagyban növelheti esélyeinket a későbbiekben, hiszen pontosan tudni fogjuk azt, hogy adott időszakban hol is kell keresnünk a halakat, az az adott példány a piramis rendszerben hol helyezkedik el és ennek megfelelően milyen táplálékra van szüksége.

Ebben a részben megvizsgáljuk a természetes vizek és a tavak működését, az itt kialakuló társulásokat, a vízminőséget, a meder és élettájainak jellemzőit, valamint egy igen sarkalatos pontját a tógazdálkodásnak, az oxigénmérleget.

A táplálkozási piramisok alapjainak megértéséhez az energiaáramlás szabályait kell megismernünk.

A folyamat leképzéséhez csoportokat, úgynevezett trofitási szinteket kell meghatározni. Ezek a trofitási szintek a tápanyagokat azonos módon hasznosító szervezetekből állnak, melyeknél nem feltétel a rokonsági viszony.

Első szintként az autotróf szervezetek csoportját kell említenünk, melyek a napfény energiájából és széndioxidból állítanak elő szerves makromolekulákat, ezért ezeket termelőknek, vagy producenseknek nevezzük. Ebbe a szintbe a növények tartoznak a parányi, mikroszkópikus algáktól a magasabb rendszertani egységbe tartozó virágos növényekig. Jellemzőjük, hogy több szerves anyagot termelnek, mint amennyi életfolyamataikhoz szükséges.

Második szinten a növényeket, vagy azok magvait, terméseit elfogyasztó élőlények csoportja helyezkedik el, melyek szintén nem feltétlenül vannak rokoni kapcsolatban egymással. Összefoglalva elsődleges fogyasztóknak vagy primer konzumenseknek hívjuk őket. Ennek a szintnek élőlényei a növények által megtermelt és raktározott szerves anyagot építik be a testükbe, melynek egy részét felhalmozzák, akkumulálják szervezetükben.

A harmadik szintet a többedleges fogyasztók képviselik, hiszen a növényeket fogyasztó élőlényeknek is vannak fogyasztó szervezetei, sőt a növényeket fogyasztóknak is, így beszélhetünk harmadlagos, negyedleges esetleg ötödleges fogyasztókról.

Összefoglalva láthatjuk, hogy a napfény energiája a növényekbe képződött makromolekulákban akkumulálódik és a különböző trofitási szinteken keresztül ez az energia eljut a csúcsfogyasztóig. Az energiaátvitel azonban nagyon gyenge hatékonyságú, egy szintet lépve 90 %-a az energiának elvész.

Az anyagforgalom szempontjából nem csak az építő folyamatok játszanak szerepet, hanem a lebontás, majd az elpusztult szerves anyagokban megkötött tápelemek visszafordítása is.

Az erre szakosodott dekomponáló szervezetek mennyiségi alakulását egy fordított piramis alapján lehet elképzelni. A piramis csúcsán helyezkednek el a hullaevő rákok és halak. Ezek az élőlények nagy egyedi termettel, de összességében kis biomassza mennyiséggel rendelkeznek. A következő szint a törmelékevők, melyek nagy tömegben élő alsóbbrendű rákok, vízben élő rovarlárvák, üledéklakó férgek révén képviseltetik magukat ezen a szinten. A fordított piramis alapzatán a baktériumok helyezkednek el, melyek a legnagyobb arányt képezik ebben a rendszerben és ők játsszák a legfontosabb szerepet, hiszen az egyéb dekomponáló szervezetek ürülékét elhalt testét is ők bontják elemeikre és juttatják ismételten vissza az anyagforgalomba.

Első lépésként tekintsük át a fentiek függvényében a természetes vizeink táplálkozási láncolatát.

A különböző trofitási szintek biomassza tömege függ a természetes víz jellegétől.

A patakokban és folyókban az élet szempontjából legfontosabb tényező az, hogy a víz folyik. A mozgó víz hőmérséklete alacsony, de állandó és sokkal több oxigént tartalmaz, mint az állóvíz. A patakokban élő szervezetek túlnyomó része egyáltalában nem volna képes életben maradni egy tavacska csendes, meleg, holt vizében. A gyors folyású patakokban az okoz nehézséget, hogy a lebegő szervezetek nekicsapódnának a szikláknak vagy elsodródnának a köves mederben. Az áramlás tisztára mossa a patak medrét, nem hagyva hátra mást, mint köveket és kavicsokat és ebben a növények még akkor is nehezen verhetnének gyökeret, ha megbirkóznak az áramlással. Leginkább kovamoszatok, zöldmoszatok és esetleg egyes vízi lombosmohák és májmohák alkotják a növényi életet, rátapadva a sziklákra, kérgessé vagy csúszóssá téve azokat.

Ennek eredményeképpen a patakok táplálkozási láncának alapját nem a lebegő fitoplankton vagy a nagyobb vízinövények képezik, mint a tavakban és tocsogókban. A legfőbb tápláléklelő forrás kívülről származik (allochton), fák lehullott levelei és ágai, elhullott állatok maradványai és a termékeny erdei talaj esővíz szállította hordalékai. A leveleket az áramlattal való sodródásuk közben baktériumok és gombák támadják meg, tegzeslégy- és álkérészlárvák szabdalják darabokra, és e darabokat hálót szövő tegzeslárvák és cseszlék meg kérészek lárvái gyűjtik össze és falják fel. Néhány más apró élőlény is él az örvénylő vizekben. Közéjük tartoznak a karmosbogarak lárvái, amelyek a sziklákat borító moszat lekaparásával tengetik életüket.

A gyorsan folyó vizekben élő teremtmények legtöbbje leleményesen alkalmazkodott környezetéhez. Egyesek ellaposodtak, hogy így védett hasadékokba húzódhassanak. Az álkérészek és a kérészek lárvái, valamint a rájuk vadászó laposférgek mind erőteljes, lapított testű állatok. Egyes tegzeslárvák kövekhez ragasztják vagy kavicsok súlyával pányvázzák ki tokjaikat. Egyik fajuknak, a hálószövő tegzesnek nincs tokja, hanem apró horgokkal rögzíti magát, arra várva, hogy a víz valami táplálékot sodorjon selymes hálójába.

A gyorsan áramló patakok legfőbb ragadozói a halak. Az izmos, áramvonalas testű pisztrángok tavasszal rovarlárvákkal táplálkoznak, nyáron pedig áttérnek a vízbe hulló rovarokra. Kisebb testű vadászok az apró botos kölönték, amelyek kövek alatt élnek és rovarlárvákkal, pisztrángikrával meg ivadékkal táplálkoznak. Ám a legkülönösebb víz alatti ragadozók minden bizonnyal a vízirigók, ezek a rigókhoz hasonló madarak. A vízirigók képesek orrlyukaikat lezárni és a víz alatt „repülni”, sőt a fenéken gyalogolni is, rovarokat meg apró halakat keresgélve.

Amikor az örvénylő vízáram síkságra ér, a sodrás lelassul és így néhány növény már gyökeret verhet a kövek közt. Gyakran láthatjuk a hosszú levelű víziboglárkát meg a vízitormát, ahogy hajtásaik a folyás irányába hajladoznak. Még lejjebb az áramlás tovább lassul és kezdi lerakni a hegyekből magával hozott hordalékot. Ebben az új iszapban sok vízinövény képes növekedni, otthont nyújtva a legkülönbözőbb állatoknak. Megjelenik a plankton és a patak életközösségének egy része most már a pocsolyák és tavak jellemzőit veszi fel.

Mindezek után tekintsük át, hogy a minket különösen foglalkoztató horgászvizekben hogyan alakul a táplálékpiramis.

A horgászvizek életközösségei kis túlzással megegyeznek a termelő halastavak életközösségeivel.

Ennek okai az alábbiakban kerülnek megvilágításra.

A horgászvizek általában sekély tavak vagy holtágak, melyek nagyságukban is hasonlítanak a halastavakhoz, így a producens szervezetek szintén algákból, bakterioplanktonból tevődnek össze, következésképpen a primer fogyasztók ugyan azok.

Mivel a ponty Magyarország gazdaságilag legelterjedtebb halfaja, így a telepítések jelentős része is erősen ponty centrikus. Ennek egyenes ágú következménye a ponty táplálkozási módozatából adódó fenék turkálás, vagyis a bioturbálás.

A horgászok által bejuttatott etetőanyagok által szerves anyag kerül a vízbe, ami kiváló táplálék a termelő szervezeteknek és az elsődleges konzumenseknek.

Ezekben a vizekben a telepítési összsűrűség igen magas. Ez a horgászati siker szempontjából egy előnyös tulajdonság, azonban rendkívüli veszélyeket is rejt magában, amire az alábbi leírás és táblázat ad magyarázatot.

A vízi környezet oxigénháztartásának fogyasztóit az alábbi táblázatban foglalom össze. Ebből látható a halürülék lebomlásának oxigénigénye hétszerese a halak légzéséhez szükséges mennyiségnek.

A tavak oxigén fogyasztói (Felföldi, 1981 )

A táblázatból megállapítható, hogy sekély vizű tavakban az egyik legnagyobb oxigén „fogyasztó” a halak ürülékének a lebomlása. Ezért nem folytatható azokban a kiegészítő takarmányozással párosított intenzív haltermelés. Megfelelő levegőztető berendezéssel azonban megakadályozható az oxigénhiányos időszakok és körzetek kialakulása, de a túlnépesítést még ilyen formában is kerülni kell.

Az alföldi bányatavak helyén kialakított horgásztavak jellegzetessége az alacsony biodiverzitás, a halfajokban való viszonylagos szegénység.

Az ilyen minőségű vizekben a halas hasznosítás általában a ponty, a keszegfélék és a csuka egyidejű halasítása mellett történik.

Ezek alapján egy 300-350 kg/hektáros nagyságrendű, ponty dominanciájú halállomány kialakítása lenne célszerű, 70 % békés – 30 % ragadozóhal arány megtartása mellett.

A nagy felületű, nagy mélységű bányatavakban a nyíltvízi, pelagiális régiónak van jelentős szerepe. Ezek általánosan az alábbiak szerint jellemezhetők:

1. a szél keltette áramlások, hullámzások következtében intenzív vízmozgás,
2. a vízben hőrétegződés alakulhat ki, átkeveredés évente csak kétszer történik meg,
3. hiányzik az átvilágított zóna, a mederfenék fényszegény, ezért a profundális zóna szegényes flórával és faunával rendelkezik,
4. az alacsony tápanyag-koncentráció miatt szegényes a lebegő növényzet,
5. jellegzetes élőlény társulásai a plankton és a nekton.

Összességében elmondható, hogy a mikroalga à zooplankton à zooplankton fogyasztó halak à ragadozó halak táplálkozási láncolat ugyanúgy fennáll. Azonban a fő különbséget az jelenti, hogy az ember a horgászvizek hidrobiológiai viszonyait külső anyagok bejuttatásával nem igyekszik befolyásolni. A klasszikus lebontó szervezetek itt is megvannak, melyek működése és faji összetétele hasonló a halastavakéval.

Fontos tudnunk azt a hosszú távú fenntarthatóság érdekében, hogy nem zsigerelhetjük ki teljes egészében egyetlen vízterületünket sem.

Amennyiben egy vízterület tervezett hasznosítása a vízkészletének a minőségét igénybe veszi (pl. horgászat, vízi sport, vízparti üdülés) a vízhasználatok vízjogi engedélyének megadásánál alapvető szempont a terület terhelhetősége, a víz természetes öntisztuló képességének megőrzése.

A horgászturizmus az idegenforgalom egyik kevésbé jelentős, de annál érdekesebb részterülete. A horgászat a világon elterjedt sport, illetve közkedvelt szabadidős tevékenység, amelyet több tízmillió ember űz. Ez kiegészülhet egy másik, az emberiség életében egyre jelentősebb tevékenységi körrel, a turizmussal és a kettőből születik meg a horgászturizmus. A horgászat és turizmus párosa véleményem szerint számtalan lehetőséget rejt és a jövő egyik, sokakat motiváló és utazásra serkentő idegenforgalmi ágazata lehet.

A vizes élőhelyek pusztulásának oka, hogy különleges és egyedi tulajdonságaik miatt nagyon sérülékenyek, ezért fokozott odafigyelést igényelnek. Ezek a területek különlegesek a vízforgalom, a vízzel borítottság, a vízmélység és számos más jellemző tekintetében. Az egyedi tulajdonságai révén olyan élővilág alakulhat ki, amely más körülmények között nem jöhetne létre. A vizes élőhelyek fennmaradása szempontjából a legnagyobb jelentőséget a hidrológiai jellemzők közül a vízzel való borítottságnak, és a vízminőségnek tulajdoníthatunk. Ezek együttesen felelősek az ott megtalálható egyedi élővilág kialakulásáért. A vízzel való borítottság és a víz minősége felelős mind az ott élő vegetáció, mind az ott megtalálható állatvilág kialakulásáért. E két jelentős tulajdonság változása az élőlények toleranciájától függően nagy hatással van a biotóp egészének átalakulására akár kedvező, akár kedvezőtlen irányba.

A következő résztől megkezdjük az ismerkedést a tógazdasági halnevelés gyakorlatával, ami részletesen mutatja be a halak életét, szaporítását és a horogéretté válásukhoz szükséges műveleteket. Apró lépésenként fogunk eljutni a kikeléstől egészen a bojlis tavakban sikerélményt nyújtó matuzsálemekig és átnézzük hol, milyen praktikák segíthetnek minket, hogy többször találjon ránk az a bizonyos „szerencse”. Ezzel gyakorlatilag egy olyan területre lesz rálátása az olvasóknak is, ami egyébként egy zárt berek és kívülállók számára csak nehezen elképzelhető folyamat. Reményeim között szerepel, hogy ezen sorok hatására még többen jutnak majd sikerélményhez a vízparton a horgászatok alkalmával, de az is, hogy látva a halnevelés összetettségét, buktatóit és kihívásait, még többen fogják óvni ezeket a gyönyörű állatokat és még inkább előtérbe kerül a fogd meg és engedd vissza elv.

Addig is horgászbaráti üdvözletemet küldöm minden kedves Olvasónak!

TIPP:

A telepített hal mennyiség a horgász tavakon sokszor legalább duplája a valószínűsített természetes hozamnak, de ez szükséges is a horgászhasznosításból (etetőanyagok) eredő vízminőség romlás kompenzálására. A környezettudatos halgazdálkodás biztosítja a vízi környezet ökológiai állapotának megőrzését, hosszútávon a javulását. Ehhez nagyban hozzájárulhatunk mi horgászok is, ha megfelelő minőségű etetőanyagokat juttatunk a vizekbe és azt is csak ésszerű mennyiségben.