Hírek

Tudomány a horgászat világában

2.kep 2

Üdvözlök minden kedves olvasót!

Bárány László vagyok, halkutató, halbiológus, halászati szakmérnök.

A halak és a horgászat szeretete iránti beoltódás már gyermekkorban megtörtént, hiszen mind Anyai, mind Apai ágról több olyan rokon is volt a családban, aki ennek a gyönyörű sportnak hódolt. Édesapám lelkesen és türelmesen tanítgatott és nagypapámmal karöltve biztosították számomra azokat a kezdeti sikerélményeket, amik arra ösztönöztek, hogy hivatásommá tegyem ezt a gyönyörű hobbyt.

Munkahelyi sikerként könyvelem el, hogy eljutottam a TTM-BIO Kft halászati és horgászati üzletág igazgatói posztjáig.

Mivel kiemelten fontosnak tartom az utánpótlás generáció tanítását, nagy lehetőség számomra, hogy innentől kezdve a weboldalunkon és a közösségi média felületeinken keresztül is eljuttathatok hasznos és érdekes információkat a tisztelt sporttársakhoz a halakat övező titokzatos, talán kicsit misztikus világról.

Hiszek benne, hogy amennyiben mélyebbre ásunk a tudományban és megismerjük a halak életstílusát, táplálkozását és biológiáját, úgy közelebb kerülhetünk álmaink halának megfogásához.

A cikkeim célja az, hogy ezekből tudjak minél többet átadni a kedves olvasóknak és néhány tanáccsal hozzájárulhassak mások sikerességéhez is, annak reményében, hogy a megnövekedett eredményesség hatására sok szép emlékkel és fényképpel lesznek gazdagabbak a sporttársak, a hallal való kulturált bánásmód és a fogd meg és engedd vissza elv szem előtt tartása mellett.

Igyekezni fogok bemutatni azokat a buktatókat, nehezítő körülményeket és élettani anomáliákat, amikkel a tógazdáknak, vízkezelőknek és halas telepeken dolgozóknak meg kell küzdeniük minden nap azért, hogy a frissen kikelt lárvából egyszer kapitális méretű hal lehessen.

A vizes élőhelyek pusztulásának oka, hogy különleges és egyedi tulajdonságaik miatt nagyon sérülékenyek, ezért fokozott odafigyelést igényelnek. Ezek a területek különlegesek a vízforgalom, a vízzel borítottság, a vízmélység és számos más jellemző tekintetében. Az egyedi tulajdonságai révén olyan élővilág alakulhat ki, amely más körülmények között nem jöhetne létre. A vizes élőhelyek fennmaradása szempontjából a legnagyobb jelentőséget a hidrológiai jellemzők közül a vízzel való borítottságnak és a vízminőségnek tulajdoníthatunk. Ezek együttesen felelősek az ott megtalálható egyedi élővilág kialakulásáért. A vízzel való borítottság és a víz minősége felelős mind az ott élő vegetáció, mind az ott megtalálható állatvilág kialakulásáért. E két jelentős tulajdonság változása az élőlények toleranciájától függően nagy hatással van a biotóp egészének átalakulására akár kedvező, akár kedvezőtlen irányba.

A horgászturizmus az idegenforgalom egyik kevésbé jelentős, de annál érdekesebb részterülete. A horgászat a világon elterjedt sport, illetve közkedvelt szabadidős tevékenység, amelyet több tízmillió ember űz. Ez kiegészülhet egy másik, az emberiség életében egyre jelentősebb tevékenységi körrel, a turizmussal és a kettőből születik meg a horgászturizmus. A horgászat és turizmus párosa véleményem szerint számtalan lehetőséget rejt és a jövő egyik, sokakat motiváló és utazásra serkentő idegenforgalmi ágazata lehet.

Nekünk horgászoknak tudnunk kell azt, hogy mik azok az etetőanyagok, mik azok a módszerek, amiket a hal szívesen fogyaszt, vagyis sok kapás érhető el az alkalmazásukkal, ugyanakkor nem károsítjuk oly mértékben a vizeinket velük, mely hosszú távon nem fenntartható.

Ahhoz, hogy áttérjünk a vizekben használatos és eredményes etetőanyagokra és csalikra, szükséges a halak emésztésének megismerése.

A növényevő halaink esetében a garatfogak segítenek a táplálék aprításában. A garatfogak száma és külalakja egyedileg jellemző minden halfajra. A ragadozók foga, mely lehet kefefog a harcsák esetében vagy ránőtt fog, például a süllőknél, a zsákmány megragadására szolgálnak.

A halak testén megközelítőleg 20.000 db ízlelőbimbó található, ezeknek és bizonyos fajták esetében a bajusznak a segítségével érzékelik az ízeket.

Ragadozó halak esetében a táplálék a gyomorba jut, ahol a sósav és pepszin segítségével megkezdődik az emésztés. Ezáltal anyagcseréjük gyorsnak mondható, így mindig éhesek. Erre jó példa a csuka, aki még a torkából kilógó hal maradékkal is odaver a műcsalira vagy másik táplálékhal nyomába ered.

Békés halaknál elkülönült gyomor nincs, a nyelőcső után a közép- majd az utóbél következik. Ennek az az eredménye, hogy viszonylag hamar eltelnek és vízhőmérséklettől függően órákig vagy akár napokig is emésztik az elfogyasztott táplálékot.

Ezt kell mindenképpen figyelembe venni olyankor, ha horgászni indulunk. Azok az etetőanyagok, száraz magok vagy erjesztett csalik, amik hosszú órákig panganak a halak belében mind-mind csökkentik a fogási esélyeinket és emiatt van az, hogy bizonyos légnyomás esések mellett és lehűlt vízben mérsékelni kell a bejuttatott takarmány mennyiségét.

Nézzük meg mit jelent ez például ponty esetében:

Ha a víz hőmérséklete eléri a 20 Celsius fokot, a ponty belének teljes kiürítésére 4-8 óra szükséges, míg 10-15 Celsius fok közötti tartományban ez az időtartam 20-60 óra, 10 Celsius fok alatt pedig több mint 3 nap. Ugyanakkor az is egy érdekes adat lehet, hogy a maximalizált béltartalom valahol 5-10% között lehet, vagyis egy 10 kg-os ponty 24 óra alatt, ha folyamatosan eszik, a fent említett 4 órás időtartammal számolva hatszor üríti és tölti meg beleit, vagyis 10%-os béltartalom mellett a testsúlyának 60%-át fogyasztja el, ami 6kg-ot jelent naponta.

A telítettség foka, az évszak, a vízhőmérséklet a hal testmérete és közérzete, a természetes táplálékok megléte mind döntően befolyásolják a táplálékfelvételt. Az egy makacs tény, hogy egy szúnyoglárva mező vagy plankton felhő csáberejét soha nem fogjuk tudni mi horgászok überelni a felkínált csalijainkkal.

Ezt támasztja alá a nyílt vízi szervezetek táplálkozási lánca is. A nyílt vízi tápláléklánc alapját a növényi eredetű, vagyis fitoplankton szolgálja. Ezt fogyasztja el az állati eredetű, de növényevő zooplankton. Őt a már ragadozó életformát folytató zooplankton követi a sorban, ami kiváló fehérje forrás és remek táplálék a nyílt vízi békéshalak számára. A tápláléklánc csúcsán a ragadozók helyezkednek el.

A táplálékláncban résztvevő, fogyasztó szervezetek a szerves anyagok egy részét raktározzák, ami az egyedek tömeggyarapodásában és az adott faj biomasszájának a növekedésében mutatkozik meg.

Az illat, az íz egyaránt szerepet játszik a halak táplálékkeresése során. Maradva a ponty példánál az orrüregek, melyekben a szaglóhártya található, vakon végződnek. Takarmány utáni keresgélés közben a víz folyamatosan járja körbe ezt az üreget, így elmondható, hogy a szaglószervnek szerepe van a táplálék felkutatása során. Mégis a legfőbb funkció a bajuszokon, szájpadláson, kopoltyúíveken, ajkakon és a bőrön elhelyezkedő ízlelőbimbóknak jut.

Kémiából is ismeretes a tény, hogy vízben nem minden anyag oldódik egyformán, így itt is kijelenthető, hogy bizonyos ingereket a szaglószerv, bizonyosakat pedig az ízérzékelésért felelős szervek vesznek fel, vagyis egyszerre és egy időben fejtik ki hatásukat.

Jó fényáteresztő képesség mellett, a nappali órákban a táplálékot szemükkel veszik észre. Nyáron emiatt tudnak eredményesek lenni azok a horgászok, akik vízközt felkínált pop-up csalikkal próbálnak szerencsét. Zavaros vízben és éjszaka azonban a látásnak már nem sok szerep jut. Innentől kezdve sokkal inkább dominálnak az íz érzékelő sejtek. Ha nincs meg a kellő stimuláció íz formájában, mint például egy beltartalmilag gyenge és túlfőzött bojli esetében, akkor a csalit csak tévedésből vagy pusztán a kíváncsiság miatt veszi fel.

Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk horgászni, a ráfordított idő és pénz egyenes arányban lehessen a sikerélményünkkel rengeteg dolgot kell még megismerni, de soron következő írásaimban apránként lépdelünk majd előre, hol tudományosabb, hol mesélő jellegűbb cikkeken keresztül a biztos fejlődés felé.

A következő cikkben már egy lépcsőfokkal feljebb lépünk és ennyivel is közelebb kerülünk majd a végső célhoz, a halak élettanából adódó apró trükkökhöz, amik új dimenziókba repíthetik eddigi horgászatunkat és kiemelkedő sikerekhez vezethetnek minket. Ha tetszett a cikk és hozzám hasonlóan szereted és tiszteled halakat, mint nemes ellenfél, akkor olvasóként visszavárlak a folytatásban!

Addig is horgászbaráti üdvözletemet küldöm minden kedves olvasónak!

TIPP:

Kerüljük a gyenge beltartalommal rendelkező, silány etetőanyagok és csalik használatát, ugyanis a kívánt csalogató hatást sem fejtik ki és a halak számára emésztéstani szempontból sincsenek pozitív hatással. Mivel nem lesz elégséges ezeknek az emésztése, a kiürülést követően a tavak vízminőségét is rontják algavirágzás formájában. Helyette alkalmazzunk ésszerű mennyiségben, jó minőségű és megfelelő összetételű csalétkeket. A nagy melegben ezek közül kiemelkednek a pop-up termékek, amik az oxigénhiányos vizekben is ott várják a halakat, ahol azok egyébként is tartózkodnak, vagyis a vízoszlop középső tartományában.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük